2017. jún. 28, szerda
Itt vagy: Kezdőoldal / Zarándokok

Kategória Archívum: Zarándokok

Feed feliratkozás

Befogadó szeretet elzászi módra

kozosEgy újabb európai nagyváros életébe folytak bele a Váci Egyházmegye fiataljai. A tavalyi áldozat, Róma után, idén Strasbourgban volt a 2013-as Taizéi Európai Találkozó, amely sok mentésnek életre szóló élményt jelentett.

Nagyon vártam ezt az utat, igazából az utolsó két-három hónapban mindig ez volt az a pont, amibe tudtam kapaszkodni, és átlendített a holtpontokon. Több oka is volt, amiért ennyire vártam. Először is azért, mert a tavalyi római találkozó is nagyon mély nyomot hagyott bennem, és már akkor biztos voltam benne, hogy idén is szeretnék elmenni, akárhol is lesz. A másik, a társaság volt, mert tudtam, hogy megint milyen szuper és vidám kis csapat jön össze. S nem utolsó sorban, vagy talán elsősorban, mert a barátnőm is eljött az útra. ♥ Érdekes a sors, hogy tavaly ott voltunk mindketten Rómában a taizéi találkozón, de más busszal és más társasággal, ejnye-ejnye. :)

Egy szó mint száz, minden adva volt ahhoz, hogy csodás legyen a zarándokút. Az előrejelzések pedig nem csaltak, sőt. Hatalmas élmény volt a buszra úgy felszállni, hogy az 50 emberből majd’ 30-at barátomnak tudhatok, hála Sztankó Szandi szervezésének. A sok ének a buszon és a városban nagyon felemelő volt. A vidám, lelkes társaság a strasbourgi forgatagban is próbált együtt maradni, kisebb-nagyobb sikerekkel. Rómával ellentétben, nem egy négyezer férőhelyes hangárban, hanem családoknál kapott szállást mindenki. Eleinte féltem, hogy így nem lesz a csapat együtt, és hogy szétszakadunk, de nagyon kellemesen csalódtam. Az a szeretet, ahogy befogadtak minket a francia családok, hol fiatalabb, hol régebb óta fiatal házaspárok, elképzelhetetlen volt nekem.

ima 2A csapat Strasbourgtól körülbelül 45-55 kilométeres körzetben lett elszállásolva, három plébánián. A reggeli ima mindenki számára közös volt, és utána a városban különböző programokon lehetett részt venni, majd este újra együtt imádkoztunk több ezer fiatallal. Nagyon szép volt a város. Sok mindent meglátogattunk, kezdve a gyönyörű katedrálissal, ami a maga 142 méteres magasságával egészen 1874-ig a világ legmagasabb építménye volt. Az óváros is káprázatos volt az elvarázsolt kis házikókkal, a karácsonyi vásárral és az Ill folyóval. Még az Európai Parlamentben is jártunk, és ültünk sok más fiatallal együtt. A hangulat mindig nagyon jó volt, hazafelé a vonaton gitárral énekelgettünk, de az állomáson is, sőt még játszottunk is. Egyik nap, mikor a vonatra vártunk, unatkozásképpen eljátszottuk a  ‘Balatonnál, hej csuda jó’ dalt, amibe több külföldi is beállt! Szilveszter este is szép volt, az imádságokkal, a himnusszal, a sok tánccal, az ‘Ördög útjával’, és a mentések által jól ismert ‘Új Szívvel’, amibe szerintem a legtöbben álltak be a külföldiek közül.

Számomra a legszebb élmény az volt, ahogy a franciák a tenyerükön hordoztak minket, és kiszolgáltak mindennel. Mi szem szájnak ingere, azt mind elénk rakták. Nem is tudom mással kifejezni ezt az érzést, talán csak ha idézek a túra naplómból egy-két kisebb részt. Elöljáróban annyit, hogy negyedmagammal, Ginettehez és Andréhoz, egy idős házaspárhoz kerültünk.

„ 2013. dec. 28. 11:30. Ginette azzal kezdte, hogy sajnos, nem készült most :) … Rá öt percre sajtos, paradicsomos tejbegríz, balzsam ecetes saláta és francia szezámmagos sós perec, mellé pedig vörös bor volt az asztalon. Ahogy megettük, jött a bio-narancslé, a saját kertből persze, mint minden, mellé sós ropogtatni valók, 6-7 különféle sajttal és felvágottal, majd a végén citrom és narancs fagyi, körülbelül tízféle apró süteménnyel és olyan borral, hogy sírni akartam, a tokaji 6 puttonyos szintje volt, azt mondta Ginette férje, André.”

„ 2013. dec. 29. Este 10-kor értünk haza, Ginette azt mondta, valami kis forró italt igyunk, és mi beadtuk a derekunkat. A nappaliban, a kandalló mellé volt megterítve egy aranyos kis asztalon, friss kalácsillat járta át az egész szobát. Az asztalon aranybarna fonott kalács volt, vérvörös csipkebogyó, sárgaringló lekvár és házi vaj. Ehhez kaptunk almahéjból és egész fahéjból főzött forró teát mézzel. Elmondhatatlan élmény volt ott ülni a ropogó tűz mellett, gőzölgő teával a kezemben, és közben figyelni, ahogy Ginette mutogatja a régi családi képeiket. Olyan nyugodt pillanatok voltak.”

A legszebb az, hogy ez csak egy család volt, és bizonyára mindenki meg tudná osztani a saját kis történetét, és biztos mindenhol csodálkoznánk azon a szereteten, amit a vendéglátóinktól kaptunk, szóval le a kalappal az elzászi emberek előtt! Annyira mély érzelmeket hagyott bennünk ez a fogadtatás, hogy elhatároztuk Beával, hogy a nyáron nekiesünk a francia nyelvnek. 

Nagyon köszönjük a szervezést, és mindenkinek a jó hangulatot, amivel szebbé tette az év végét! Egy biztos, jövőre a prágai találkozóra is megyünk, ahová ez a mondat jól jöhet majd: “Dve piva prosím!” Tessék gyakorolni! ;)

Földváry Gergely

Képeket itt találtok.

II. János Pál földjén…

Április végén egyházmegyénk egy maréknyi csapata útra kelt, és ellátogatott Boldog II. János Pál pápánk szülőhazájába, Lengyelországba.

2013. április 27- május 1.
Lengyelország

Zarándoknapló

Ezelőtt sosem voltam zarándokolni… Voltam ugyan Madridban az Ifjúsági Világtalálkozón és Rómában is, de valahogy azok az utak különböztek ettől a lengyel úttól. Bár nem tudtam igazán, miért megyek, teljesen egyértelmű volt, hogy ez nem lehet másképp. Persze oka mindennek van, legfeljebb nem derül ki, csak miután a végére értünk, mondjuk egy zarándoklatnak. Azt szokták mondani, hogy nem a cél a fontos, hanem az út, amin végig megyünk, s eljutunk… valahová. Azt hiszem, ez a zarándoklat pontosan ilyen volt.

Hála Istennek és a profi szervezésnek – amiért mindannyian nagyon hálásak vagyunk Gábriel Zolinak, Sztankó Szandinak és Gosia nővérnek –, nem volt titok előttünk az úti cél sem.
Jártunk Zakopanéban, ahol még ilyenkor is havasak a hegytetők, két éjszakát töltöttünk Kalwaria Zebrzydowskán, ahol együtt imádkozhattunk a Szűzanya előtt. Meglátogattuk Lagiewnikiben az Isteni Irgalmasság Bazilikáját, amelyet Szent Fausztina nővér emlékezetének emeltek, s amely alatt a magyar kápolnában, magyar misén vehettünk részt Bezák Tamás atya jóvoltából, aki velünk volt végig az út során. Természetesen Krakkót sem hagytuk ki a meglátogatandó városok listájáról, s benne a Wawelt. Azt hiszem, láttuk Közép-Európa összes falikárpitját… :) A harmadik nap betértünk a wadowicei bazilikába, és megnéztük Boldog II. János Pál pápa szülőházát is. A wieliczkai sóbánya termeiben járva megtudhattuk, hogy valójában Szent Kingának köszönhető az a temérdek só, amit a mai napig bányásznak a lengyel munkások.

Bővebben »

Mariazell

Minden egy csodával kezdődött: 1157. december 21-én egy szikla zárta el az utat Magnus, a bencés rendi szerzetes előtt, aki egy Mária szobrot cipelt. Kimerülve segítséget kért a szobortól – mire a szikla kettétört. Ebben égi jelet látva a szerzetes egy cellát épített a Mária-szobornak a sziklában („Maria in der Zelle“ – Mária a cellában) és ezzel megalapozta Mariazell létrejöttét.

Ez a szobor lett később az egész Duna-térségből érkező zarándokok célpontja. A szobrot Magna Mater Austriae-nak, Magna Hungarorum Dominának és Mater Gentium Slavorumnak is titulálják, így az évszázadok óta érkező zarándokok Ausztria, Magyarország és a szláv népek nemzeti szentségeként róják le tiszteletüket a szobor előtt a Mariazelli-bazilikában. Az első nagyobb zarándokmenetekre az 1330-as években kerülhetett sor. A jubileum alkalmából számos nagy rendezvényre és eseményt rendeztek a legkiemelkedőbb ezek közül minden kétséget kizáróan XVI. Benedikt pápa látogatása 2007. szeptember 8-án, aki zarándokként érkezett Mariazellbe.

Medjugorje

Élménybeszámoló:

Noha kék ibolyát nem láttam (főleg olyat nem ami el akart volna hervadni) mégis sok mesélni valóm volt az itthoniak számára, miután hazatértem egy hét medjugorjei kiruccanás után.

Akkor kezdem is az indulásunk napjával, amely a Haller téri templom előtt történt. Az izgalmak már ekkor jelentkezni kezdtek, hiszen a négy, magyarokat transzportáló buszból kettőnek se hírét se hamvát nem láttuk az indulás tervezett időpontjában, mivel 2 különböző autópályán két különböző baleset is történt így a tervezett 9-10 órai indulás helyett 11 óra tájban sikerült csak elindulnunk, de addig legalább mindannyian elmehettünk WC-re…

A busz kellemes társasága és a tájak szépsége hamar elhozta a 14 órás buszút végét… Medjugorje és a Szűzanya kegyelmeit.

Már az első nap volt valami… valami varázslatos és megfoghatatlan dolog a levegőben. Az 50 ezres nézőközönség, az énekek, a szentmise és a szentségimádás mind-mind egy egyedien különleges atmoszférát teremtett. Hamarosan kézzel foghatóvá váltak a kegyelmek amikkel Medjugorje várta az odalátogató zarándokokat. A napok szinte egy gyorsvonat sebességének kétszeresével suhantak el mellettünk. Hallgattunk előadásokat, tanúságtételeket, énekeltünk dalokat (én mondom fantasztikus zenéket produkált a helyi énekkar) 50ezren ünnepeltük a szentmisét, imádkoztuk a rózsafűzért, és IGEN!! Gondolom most jön az a rész, hogy: „Rózsafüzér????? Úú micsoda unalmas egy óra lehetett!” Hát örömmel mondhatom, hogy én halálosan beleszerettem a rózsafüzérbe, mert nem unalmas!!! Sokkal inkább tápláló és életadó és öröm és tökjó és WOW és amúgy is höee!

Medjugorjéban minden megváltozik, minden új értelmet kap, mindent átértékelsz. Egy lelki felüdülés az életedben. És arról már szót sem merek ejteni, mekkora arcok vannak ottan, mert nem férne ki az oldalra!
Egyszóval leírhatatlan az egész, ezt nem olvasni kell, hanem megtapasztalni… Jövő nyáron újra lesz fesztivál… Gyere el;)!

Huszár Domi

Élő rózsafüzér

A zarándoklat során utunkkal rózsafüzért fűzünk Budapest köré, imával és énekszóval átölelve a várost. Mint ahogy Jerikó falai leomlottak a kürt hangjaira, azért imádkozunk, hogy omoljanak le azok a lelki falak is, melyek a város és a környék lakóit Istentől, egymástól és a boldogabb élettől elválasztják. Ezzel a békés, jókedvű, imádságos együttléttel egy lépést teszünk egymásért és a világért. Az ima erejében bízva kérjük, hogy az Úr a nem hívő testvéreinket is segítse meg. Keresztény hitünk megvallásával másokat is Krisztushoz hívunk. Minden lépésünk, imánk és énekünk az Urat dicsérje és legyen felajánlás önmagunkért, embertársainkért. Információk itt!

Máriabesnyői bazilika

Fel a tetejére