2017. jún. 24, szombat
Itt vagy: Kezdőoldal / Táborokra készülve

Kategória Archívum: Táborokra készülve

Feed feliratkozás

Máriáról protestánsként

Mentés nyári táborainkban idén Szűz Mária személyét fogjuk körüljárni. Mivel nem egy református, evangélikus… fiatal is jár közösségeinkbe, fontosnak láttuk, hogy bemutassuk, mik, és egyáltalán jelentősek-e a gondolkodásbeli különbségeink. Nemrégiben olvastam egy cikket egy 2012-es evangélikus konferenciáról, Reuss András tolmácsolásában. Meglepődtem, hiszen hallottam már, sok protestáns mit tart rólunk: „a katolikusok imádják Máriát”, „nem szabad szentekhez fohászkodni, mert az olyan, mint a halottidézés”, „egyedül Krisztus elég, másra nincs szükség.” Ebben a cikkben mégis igen nyitottan és logikusan védik meg evangélikusként Szűz Mária létjogosultságát egyházukban. Íme, néhány részlet, mely megérteti velünk, miért lehet fontos a protestánsok számára Mária:

„Egyetlen oka, kényszerítő oka a Máriával való foglalkozásunknak csak az lehet, hogy az evangéliumok szerint a Megváltó Jézus Krisztus anyja a názáreti Mária volt. Máriával tehát Jézus Krisztus miatt kell foglalkoznunk. (…) Mária – aki anyai mivoltából következően páratlan módon volt jelen az inkarnációnál (megtestesülésnél), a tanító és gyógyító Jézus mellett, keresztje közelében, a feltámadásnál és az első pünkösdkor – a legközelebbi tanítványaihoz képest másképpen és mélyebben élhette át az eseményeket. Mária személye ezért Krisztus személyének isteni titkához kapcsolódik. (…) miközben megosztja a keresztyénséget a Mária-tisztelet és a Máriáról szóló tanítás különbözősége, össze is köt a bibliai Mária alakja, akire mindannyian tisztelettel tekintünk.

…Luther igen bensőségesen szól Máriáról, ami kitűnik a nevekből, amelyekkel őt illeti: „a magasztos Szűz Mária”, „a Szent Szűz”, „Krisztus szelíd anyja”, „Isten anyja”(…). „Jogosan nevezik ugyan az Ég Királynőjének, de ne túlozzunk, ne csináljunk belőle bálványt, istennőt, aki adni vagy segíteni tud, s akihez könyörgünk és menekülünk, mint Istenhez. Nem ő, hanem egyedül Isten ad mindent, amiről még ezután szólok.” (Luther)

…Az evangélikus teológia (…) a hangsúlyt arra teszi, amit Isten tett Máriával: kegyelmébe fogadta (Lk 1,28. 30). Mária boldog minden nemzedék szemében (Lk 1,48-49), mert Isten rátekintett (Lk 1,48) és ő hitt (Lk 1,45). Ezért áldott az asszonyok között (Lk 1,42). (…) Mária engedelmes volt, az Úr szolgálóleánya lett, amikor az angyal szavára elfogadóan válaszolt: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint (Lk 1,38). (…) Példa és modell az emberiség számára az Isten üdvtervében való részvételre. Ebben az értelemben Mária az egyház modellje: az egyház annak a csodának a helye, ahol Isten igéjét hirdetik és hiszik.

Evangélikus hiányosságok evangélikusok szerint

Mivel a római egyház Mária alakját egyre szebbé, magasztosabbá igyekezett tenni, ezért egy hamis reformátori buzgalomból, hogy Mária alakja ne veszélyeztesse a kegyelem páratlanságát, protestáns oldalon olykor inkább jelentékteleníteni, szürkíteni akarják Máriát. (…) Hogy itt a felvilágosodás hatásáról kell beszélni, amellett szól az is, hogy „a Máriaünnepek olyan korban tűntek el az ünneptartásunkból, mikor az egyház kincse, a biblia s az egész Krisztus-hittan sokat szenvedett az emberi ész s a felvilágosodás szellemi mozgalma és forradalma miatt.” Ezzel elismerjük és sajnálattal állapítjuk meg, hogy Mária eltűnése az evangélikus kegyességből és teológiából megszegényedés.

Mert nem Jézus a példa. Ő a mi Megváltónk; ő valóban felettünk áll és Istenünk, Megmentőnk, aki lejött érettünk a földre, megalázta magát, emberré lett. (…) „Mikor Mária a Magnificatban azt énekelte, hogy őt boldognak mondják majd a nemzedékek, akkor vajon ránk nem gondolt?”

Mi hát az evangélikus Mária-tisztelet?

Nem lehet más, mint visszhangja annak az áldásnak, amelyet Isten Jézus Krisztus anyjára mondott. Hogy pedig mi ezt az áldást meghallottuk-e és magunk is alatta állunk-e, az nem mellékkérdés, hanem az evangélikus igehirdetés központi kérdése (…) Nem arról van szó, hogy Máriát segítségül hívjuk, de ne hagyjon nyugtot az a kérdés, hogy Isten szentjei Máriával együtt miért tűntek el az imádságainkból?”

A fenti idézetekben több olyan gondolatot olvashattunk, ami minket, katolikusokat is megerősít Szűz Mária tiszteletünkben. Valóban igaz, amit egy kedves ismerősömtől hallottam: „Mindennel egyetértünk, amit a protestánsok (pozitív hittartalomként) állítanak, csak azzal nem értünk egyet, amit tagadnak.” A cikk később leírja a reformátori ellenvetéseket, amik miatt nem tudnak egyetérteni velünk például abban, hogy Szűz Mária segítségül hívása fontos az életünkben, és személye több, mint példa számunkra: a Jézus Krisztus által szerzett üdvözülésünkben betöltött szerepe megkerülhetetlen. Bibliát szerető katolikusként meg tudom érteni őket, bár nem értek egyet velük. Mégis találónak tartom ötletes megjegyzésüket, mely mindenképp elgondolkodtató:

„Ha az evangélikusokról kissé bombasztikusan az mondhatjuk, hogy a Fiú mellől eltűnt Mária, akkor a római katolikusokra nézve ugyanígy azt állapíthatjuk meg, hogy Mária mellől eltűnik a Fiú.”

Ne hagyjuk, hogy Mária mellől valaha is eltűnjön a Fiú! Emlékezzünk mindig rá, hogy Mária nem Isten, még akkor sem, ha katolikusként helyeseljük a szentekhez való könyörgést, akik közbenjárhatnak értünk a mennyben (vö. 2Makk 15,12-16 és Jób 33,22-30). Ezt a katolikusok szinte a kezdetektől kimutathatóan hitték (ld. a Decius (Kr. u 249-52), vagy a Valerianus (Kr. u. 253-260) féle keresztényüldözések idején keletkezett Mária fohászt: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője”).

Most pedig fogadjátok szeretettel Kovács Péter gondolatait, melyet a cikkel kapcsolatban feltett kérdésekre válaszolt:

  1. Kedves Peti! Tudnál egy keveset mesélni magadról? Milyen felekezethez tartozol?
    Apa evangélikus lelkész volt (már nem az, hanem tanít), kis koromban annak rendje és módja szerint eljártam istentiszteletekre, nem kezdtem el nyafogni miatta. Nem mondom magamról, hogy „már pedig én evangélikus vagyok és semmi más, de ha tehetem, evangélikus istentiszteletre megyek el. Szeretem a dolgokat racionális oldalról megközelíteni, helyet hagyva a hitnek, hiszen a teljes igazságot ebben az életben nem fogjuk megismerni. Mostanában többször is elhatározom, hogy komolyan veszem Istent és tudatosan az Ő útján járok, de aztán nyakon csípem magam, hogy lelankadtam, aztán megint elhatározom magam, aztán megint nyakon csípem magam, és így tovább.
  2. Melyeket látod a legmarkánsabb különbségeknek a protestánsok és a katolikusok között?
    A protestánsok nem imádkoznak sem a szentekhez sem Máriához. Elég Jézus. Példaképnek is. Nincsenek parancsolt ünnepek, nincsenek dogmák, amiket el kell fogadni, ha a felekezethez szeretnénk tartozni. Ezekért nem leszek katolikus.
  3. Mi az, amiben egyet tudnak érteni a protestánsok a katolikusokkal Máriát illetően?
    Szűzként szülte meg Jézust és ő nevelte fel, ő hozta meg az áldozatokat érte, és ezért tisztelet jár neki.
  4. Evangélikusként mit gondolsz? Ezek alapján nem kellene Mária példáját jobban hangsúlyoznotok?
    Mária példája eltörpül Jézus példája mellett, de ettől függetlenül szép példa. Számomra a példaképek csak abban segítenek, hogy nem lehetetlen Jézust követni, de hogy hogyan kövessük, az valamilyen szinten egyéni, hiszen nincs két egyforma életút. Végsősoron akkor követem Jézust, ha szeretem őt, és szeretni nem lehet megtanulni a példaképektől.
  5. Látsz lehetőséget arra, hogy Mária nagyobb helyet kapjon a protestáns gyülekezetekben?
    Szerintem ez gyülekezettől is függ, hogy milyen hangsúlyt kap Mária.
  6. Hogyan tekintesz az idei táborokra? Te mire hegyeznéd a hangsúlyt Máriát illetően?
    Tavaly voltam először, nagyon tetszett a ,,Jézus” téma. Idén is jövök, de még nem látom pontosan, mennyire tudom majd feldolgozni a témát. Én arra, helyezném a hangsúlyt, hogy ő az anyai gondoskodás szép megtestesítője.

Áldásos, kegyelmekben gazdag tábori készületet kívánok minden protestáns és katolikus testvérnek!

Kis Domonkos

9. hét – Kánai menyegző Mária figyelmes, Jézusra mutató

”Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,1-5)

A kánai menyegzőn hallgatólagos kérésként értelmezhető Mária közlése. Nem puszta közlésként érthette Jézus, hiszen így válaszol: „Mit akarsz tőlem asszony?”, ami ilyesmit jelent, hogy „Ne avatkozz az én ügyeimbe, hagyj békét nekem.” Erre, és Jézus szavára, hogy „Még nem jött el az én órám”, az Édesanya úgy reagál, hogy felszólítja a szolgákat, hogy tegyék meg, amit Jézus mond. Mária kihallotta, hogy Jézusnak van valami terve, még ha a válasz titokzatos is maradt számára. Tolakodásmentesen akarja Fia cselekvését támogatni.


Kánában ahelyett, hogy megsértődne, megérti a hitben, és talán Jézus tekintetéből, hogy megteheti, amit tenni készül, mire azt mondja a szolgáknak, „tegyetek meg mindent, amit csak mond” (Jn 2,5). Kánában Mária részesült a tudás ajándékában, amely a karizmák sorában azt a természetfölötti bizonyosságot jelenti, hogy itt Isten cselekszik, aki véghez fog vinni egy adott dolgot.
Anyja közbenjárására elindította Jézus a Messiás csodatetteinek sorát.
Máriát példaként követhetjük a Kánai menyegzőn tanúsított viselkedése alapján. Csendesen figyelve először azt veszi észre, hogy a házigazdák nehéz helyzetbe kerülnek, majd Jézus elutasítónak tűnő szavai mögé lát, meghallja, hogy Fia cselekvésre kész.
Ezt azért tudja meghallani Mária, mert egész életben Jézusra figyelő, Jézusra mutató volt. Vajon mi is meghalljuk Isten csendes tervét az életünkben?


A héten Mária figyelmével forduljunk embertársainkhoz, és tetteinkben próbáljunk meg mi is Jézusra mutatóan cselekedni!

Vö. 2. táborelőadás 7-8.oldal

A korábbi táborra hangolódó cikkek itt érhetőek el

18767778_1313773142005442_1106030878133045207_n

10. hét – A kereszt alatt hűséges, ráhagyatkozik Istenre

„Jézus keresztje alatt ott állt anyja” (Jn 19, 25 a)

Eljön az életünkben egy óra, amikor olyan hitre és olyan reményre van szükségünk, mint amilyen Máriának volt. Amikor úgy tűnik, mintha Isten már nem hallgatná meg az imádságainkat, megcáfolná ígéreteit. Emlékezz Mária hitére és te is kiáltsd: „Atyám, nem értelek már, de bízom benned!” Talán Isten épp most kéri tőlünk, hogy áldozzuk fel Neki a mi Izsákunkat, vagyis azt a személyt vagy dolgot, azt a tevékenységet, tervet, ami oly kedves nekünk, és amit maga Isten bízott ránk egy napon, amiért annyit dolgoztunk, hogy megmutassuk, Ő drágább nekünk még az ajándékainál is.

Isten próbára tette Máriát a Kálvárián – miként próbára tette a népét a pusztában –, hogy megvizsgálja, mi van a szívében. És Mária szívében ott találta érintetlenül, sőt, még erősebben az angyali üdvözletkor kimondott igen-t. Máriának minden oka meglett volna, hogy azt kiáltsa Istennek: „Becsaptál engem!” Futva menekülhetett volna le a Kálváriáról, de ő állva maradt csendben. Egészen sajátos módon a hit vértanúja. Az Istenbe vetett bizalom legnagyobb tanúságtevője lett a Fia után. Mária igenné lett Isten számára. Isten ezt mondta Ábrahámnak: „Mivel ezt tetted, és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait, és mint a tengerpart fövenyét… népek atyjává teszlek téged” (Ter 17,5; 22,16). Most ugyanezt mondja az Úr Máriának: „Népek anyjává, az én Egyházam anyjává teszlek! A te nevedben megáldom a föld összes faját. Boldognak fog hirdetni téged minden nemzet!”

Mária ráhagyatkozott és kitartott Fia mellett. Számunkra is fontos példaként áll, hogy tudjuk, a legsötétebb óráinkban hova kell fordulnunk igazán. A héten éljünk Krisztus felé fordulva!

V.ö. harmadik táborelőadás

A korábbi táborra készülő cikkeink itt érhetőek el!

19030369_1320561481326608_5440342408638155202_n

Táborra készülve- 8. hét

8. hét  Jézust rokonai keresik -cselekvő hitű

„Sokan ültek körülötte, szóltak neki: „Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.” Így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.”  Mk 3, 32-35

Mária tovább folytatja nehéz útját a hit ösvényén. Micsoda megaláztatást, szenvedést jelentettek neki azok a szavak, mikor még nem értette meg a benne rejlő dicséretet. Egy asszony a tömegből lelkesen odakiáltotta Jézusnak: „boldog a méh, amely hordott és az emlő melyet szoptál”. Ez olyan dicséret, amely egymagában képes boldoggá tenni egy édesanyát. De Mária, ha jelen volt, vagy utóbb elmesélték neki, nem sokáig élvezhette a dicséretet, mert Jézus rögtön sietett kijavítani: „hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát és hűségesek is maradnak hozzá!” (Lk 11,27-28)

Szent Ágoston írja: Boldogabb Krisztus tanítványnőjének lenni, mint Krisztus anyjának.

De vajon Szűz Mária nem hallotta és tette meg az Atya akaratát? Nem volt leghűségesebb tanítványa Fiának? Dehogynem! Azáltal, hogy Mária megteszi Isten akaratát, több lesz, mint Jézus fizikai szülőanyja. Hitbeli, lélekbeli anyja is lesz a Megváltónak, mint a legengedelmesebb tanítvány!

Mi is földi „Máriává” lehetünk, ha sikerül meghallani és tettekre váltani Krisztus szavát. Ezen a héten figyeljünk arra, hogy cselekedeteinken látszódjon meg, Istenhez tartozunk.  Néhány ötlet arra, hogy egy régiós fiatal miként élheti meg a máriás lelkületet a Lelkiségi Dokumentum szerint:

  • rendszeres Szentírásolvasás (engedni, hogy Isten szava testté váljon benned)
  • rendszeres gyónás, áldozás (vagyis Jézus-hordozása szíved alatt)
  • rózsafüzér és napi ima
  •  bántó önérvényesítés helyett alázatos szolgálat
  • őszinte, de szeretetteljes kommunikáció
  • rugalmasság
  • képesség dönteni, elvállalni feladatokat, majd hűségesen, alaposan végigcsinálni, ha kell a háttérben, láthatatlanul

Vö: Második előadás 6., 9. oldal    

 

Táborra készülve- 7. hét

7. hét- Jézus 12 évesen a templomban marad -kiüresedés, fejlődés a hit útján

„Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.” Lk 2,48-51

Amikor háromnapi lázas keresés után ráakadtak Jézusra a templomban, akkor kezdődött el Mária számára a kiüresedés húsvéti misztériuma. Jézus és Mária közé egy másik, végtelenül fontosabb akaratot ékeltek, amely másodrangúvá tett minden más kapcsolatot, még a hozzá fűződő fiúi kapcsolatot is.

Mária kiüresedése abban állt, hogy ahelyett, hogy érvényt szerzett volna a Messiás anyját megillető jogainak, hagyta magát kivetkőzni belőlük, s külsőleg olyannak látszott, mint más asszonyok.

Mária a hit zarándokútján haladt előre , amelyen Jézus vezette őt. Annak ellenére, hogy ő volt Jézus anyja, szenvedésből tanult engedelmességet. Nem abban az értelemben, hogy korábban megtagadta volna az engedelmességet, hanem egyre nagyobb engedelmesség kellett ahhoz, hogy túl tudjon jutni egyre nagyobb megpróbáltatásokon amelyek érték őt élete során. A tizenkét éves Jézus először válaszol „keményen” Édesanyjának, aki még akkor nem értette meg hogy Jézus miért mondta azt amit mondott, de elmélkedett rajta és ez is hozzásegítette hite fejlődéséhez. Ilyen értelemben tanulta Mária a hitet és az engedelmességet.

Nem olyan anyánk van, aki nem tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, fáradozásainkkal, kísértéseinkkel, mivel hozzánk hasonlóan „mindenben próbára tétetett, a bűntől azonban mentes maradt”.

Én mit teszek amikor nehézségekkel, fájdalmakkal,sértésekkel szembesülök? Elkezdem hibáztatni a körülményeket esetleg Istent magát? Tanuljunk Máriától, aki a szenvedés útján is egyre előrébb jutott a hit útján. Ha valami fájdalom, vagy nehézség ér a héten, ajánljam azt fel és Máriával lépjek tovább Jézus felé.

Vö: Második tábori előadás 6-7. o (http://www.mente.hu/do…/isten-levele-maria-2017-nyari-tabor/)

hqdefault

Fel a tetejére