2017. feb. 27, hétfő
Itt vagy: Kezdőoldal / Menték / Galga

Kategória Archívum: Galga

Feed feliratkozás

Beszámolnék Bagról

A 2017. február 4-i bagi Galgás találkozóról a kiscsoportok beszámolói oly jól sikerültek, hogy itt is megörökítjük őket a szélesebb nyilvánosság és az utókor számára.

Bizalmas bagi barátaink!

Boldogan busszal barangoltunk be Bagra. Barna bakancsban beléptünk Boldog Bandi barlangjába. Beültünk balra a barkácsolt bútorba. Boldogan borultunk a Bárányhoz. Bátran beszéltek bizalmas bizalmas belső bajaikról, bántódásukról. Bezsíroskenyereztünk, boldogan burkoltunk. Boldogan bandáztunk a bélelt bunkerban. Bizalmasan beszélgettünk: bla-bla-bla. Buliztunk: bum-bum-bum.

Korán keltünk, keresztény közösségbe kerültünk. Kis községbe kérkeztünk. Közel kerültünk Krisztus kegyelméből keletkezett közösségünkhöz kötőjel Klaudiához. Klaudia kérdezte Kamillától:

  • Kszia, kérsz-e kekszet?
  • Köszönöm,kérek.

Klaudia következő kérdése:

  • Kő kóla?
  • Kocsmából kaptad?
  • Knem, keresztény közösségből.
  • Kmillának is K-val kezdődik a keresztneve.
  • Ki kereste Kamillát?
  • Krisztus.

Kiscsoportban K betűkkel kínoztak a KT-k.
Kartali és kerepesi különítmény kiscsoportunk kiemelkedő karakterei.
Köszönjük a költségtérítésmentes kaját.

A szód szomszédságában szép számban Szentségimádtunk. Szuper szónoklatot szóltak a szónokok. Szerettük! Szókimondó szeretet szelídségével szórakoztunk szájtátva. Szervezetünkbe szalámis szendvicseket szájjal szállítottunk. Szimpatikus személyek szerveződésében szorgosan szólottunk. Szenzációs szentmise szentségében szívvel szeretnénk szentséget szentáldozásban szerezni. Szomorúan szálltunk szállító szekereinkre. Szép szombatot, szerbusztok!

Bolondos Bélukám!

Beszámolnék Bagról. Bágyadtan, bár bátran baktattuk bagi bakterházból Boldog Bandi barakkjáig. Bejött boldog-boldogtalan, befértünk. Beregisztráltunk, bohókásan barátkoztunk, bohóckodtunk, beleuntunk. Barangoltunk békesség Bárkájába. Bensőségesen beszélgettünk békességszerző Bárányunkkal. Bőgtünk. Beismertük bűneinket. Beszéltünk becsületességről, blöffölésről, bizalmatlanságról. Betömtük bődületesen bőséges betevőnket bagi berkekből. Bekómálva beszélgetni bizony botrányos. Bízz bennünk!

Belebonyolódtam, bocsi… Béluskám, búcsúzom.

Barátod, Bagról: Benduci

Kimondatlan kellemetlenségek, kínos keresetlen kimondatlanságok

Kati és Karcsi- Kőkeményen kimondott kritika

Kézműves kaják kóstolása közben Kati kíváncsi, kellemeseket készített-e. Karesz kóstolja kedvese készételeit. Készített kakaós krumplit, kandírozott kakasherét, kagylós káposztát, kiscsibe kocsonyát. Kiszáradás kerülésére kamillás kávét kortyolt. Kati kérdi: Képed keserű. Kedvenc kőlevesed kérnéd? Karcsi, kőlevesed a kuktában készül. Karcsi kínok között kibúvót keres: Következőleg kevesebb kozmát kérek. Kedvesem, a kajád kikívánkozik. Kereken kijelentem. Kérlek, kreativitásodat konyhán kívül kamatoztasd. Kisszívem közepe, kámpicsorodásod került, köszönöm kedvességedet. Kimondhatatlanul kedvellek.

Kelt: 2017. kettedik hó kétszerkettedikén.

 Psszt!

Sziasztok!

Szerény szösszenetnyi színdarabunk szereplői Szemérmetes Szandi sz Szabó Szabi. Színes szandálban szobrozó Szabi szerelmetesen szemez Szandival. Szereplőink szeretik a szalámis szendvicset szeletelni sz Szobi Szamócás szörpöt szürcsülni. Szombati storyjuk szentségimádás, szentgyónás, szentmise és szendvicsezés. Szomorúan szállnak szelek szárnyán szuper szánkójukkal szegény szobájukba. Szuper szöveget szerkesztettünk, szerintetek szép?

Bagra boldog bolondok banfukoltunk beázott bakancsban. Befordultak a bagi bazilika bejáratához. Beregisztráltak a bevándorlók a barátságos beszélgetésre. A bemutatón beismerték bűneiket. Boldogasszony bocsánatában bizakodtak, beszéltek bibliai bírójukkal és betankoltak bizalomból, békességből, boldogságból, barátságból és buktából. Bori babája bemutatkozott bőgicseléseivel. Bőségesen bekajáltunk. Bagon beszálltunk a buszba és boldogan bandukoltunk bungalóikba.

A találkozóról készült fényképek itt találhatóak

 16299537_1468912636493803_6952186892455247045_n

Kiderül az igazság a hazugságról!

Miért hazudunk? Miért szépítjük a dolgokat?
Melyek a hazugság árulkodó jelei?
Miért legyünk őszinték?
Hogyan kerüljük el még a “kegyes” hazugságokat is?

Mindezekre a kérdésekre választ kaphatsz Bagon, a következő Galgás találkozón, 2017. február 4-én.

2017-Bag-Találkozó-Plakát-page-001Természetesen az előadás és a jóhangulatú kiscsoportos beszélgetés mellett, igyekszünk a szokásos Galgás hangulatot ♥ hozni.
Ami garantáltan lesz: vidám társaság, lecsendesülős szentségimádás, közös játék, finom ebéd, gitáros szentmise, szentmise után kötetlenebb együttlét és reméljük, hogy te is ott leszel :)

9:00-tól várunk Bagon, 2017. február 4-én, szombaton! ( Hatvan, Tura, Aszód irányából érkező vonat 8:27-re ér Bagra, a Budapest, Pécel, Isaszeg, Gödöllő irányából érkező vonat pedig 8:25-re ér Bagra. Ha ezekkel jössz, tuti nem tévedsz el, segítünk az eljutásban!)

 

Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/646773838836466/

 

 

 

 

 

Harmadszor Veresegyházon-először új templomban

Öt év szünet után 2016. november 5-én, szombaton ismét Veresegyház volt a házigazdája a Galgás találkozónak. A régió életében ez egy különleges találkozó volt. Jóllehet, a galgásokat már ezelőtt két ízben is vendégül látta a veresegyházi egyházközség (először 2009-ben, majd 2011-ben), mégis idén először új templom falai között került sor a közösségi játékra, szentmisére és lelki programokra. Ehhez még csak annyit tennék hozzá, hogy életem első galgás találkozója szintén itt, Veresegyházon volt, még 2009. február 14-én…

14980796_1368520956532972_4156995711455081242_nA több éves szünet oka az volt, hogy 2013-tól 2016-ig a veresegyházi katolikus hívek nem tudták használni a jelenleg is belső felújítás alatt álló Szent Erzsébet templomot. Így a veresegyházi Galgás találkozóknak se volt sokáig helyszíne. De idén májusban végre elhárult ez az akadály, és a környékbeli fiatalok a különösen belül szemet gyönyörködtető új Szentlélek templomban folytathatták a régi hagyományt. A találkozó alatt a fiatalok közül sokan fordultak meg az október végén megnyílt Fületlen Bögre kávézóban is, ami a veresegyházi hívek összefogásából valósult meg, és ami hamar igen nagy népszerűségre tett szert.

Jómagam először a Facebookon, aztán a váci egyházmegye ifiirodás hírlevelén keresztül értesültem az eseményről. Rögtön be is írtam azt a naptáramba. Aztán azon a novemberi szombaton kissé ráérős tempóban, de még kicsivel a hivatalos kezdés előtt elgyalogoltam itthonról a találkozóra. A regisztrációt, és az azt kísérő sorban állás után egy kis „bemelegítős” játékra került sor, állat -és ételnevekkel kombinálva. Az irgalmasságról szóló előadáson először az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről volt szó, Baran Zsuzsanna és Ács Dávid előadásában, majd a 2016-os krakkói Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő váci egyházmegyések élményeit osztotta meg velünk egy diavetítés keretében Tóth Márta.

14908332_1368523553199379_7975136360459095515_nEzután a szentségimádásra került sor ugyanott, a zenés kíséretről a régió különböző településeiről érkező fiatalok gondoskodtak. A lelki táplálék mellett azonban fizikaira is szükség van ugyebár, ezért e tény ismeretében vonultunk át a Szent Pio otthonba, a galgás alkalmak során már szintén hagyománnyá váló főtt virslis ebédre. :) Miután mindenki jóllakott, következtek a workshop-ok. Ezek közül voltak „létszámkorlátos” és anélküli alkalmak is. A három, általam látogatott workshop közül is kiemelkedő élmény volt számomra Ferenc pápa Laudato si (Áldott légy) című enciklikája, amelyről Farkas Laci atya beszélt. Az enciklika kiválóan ötvözi magában a környezettudatosságot, az alapvető fizikai és lelki szükségletek kielégítésének fontosságát és a közös felelősségvállalás szerepét, mindezt rendkívül korszerű tálalásban.

14993494_1368523426532725_3293129630761753619_nA találkozót lezáró szentmisét Kovács Lajos jezsuita atya mutatta be. Aki még a mise után is maradni akart, azt a templomépület emeletének egyik termében otthonosan berendezett, hangulatos teaház várta, igazi, régimódi, és fülbemászó zenével, amihez a technikát egy okostelefon szolgáltatta. A huszadik század első felének hangulata egy huszonegyedik századi technikai csodával lett odavarázsolva. :) Aki még éhes volt, az ehetett még az ebéd alatt felszolgált, és abból megmaradt virslikből. A zsúfolásig megtelt teaház aztán az esti órák alatt szép lassan elkezdett kiürülni. Majd néhány „helyi erőn” kívül mindenki hazament. Jómagam még két másik veresi fiatallal együtt még ott maradtunk takarítani, a szemetet összeszedni és előkészíteni a terepet a másnap reggeli 8-as miséhez. Az előtérben lévő asztalokra is visszakerült minden egyes lelki tartalmú könyv, füzet, illetve emléktárgy, amit az odalátogatók megvásárolhatnak. Visszaállt a szokásos templomi rend.  :)

 Egy újabb galgás találkozón vagyunk túl, de reméljük, a jövőben még legalább ennyi alkalomra kerül sor, és természetesen Veresegyház is várja szeretettel a régió ifjúságát.

Petneházy András

A találkozón készült fényképeket itt megtalálod!

Nekünk az örökkévalóság kell!

Rengetegszer ültem már le, hogy megírjam, milyen is egy Galgás tábor.

Soha nem sikerült.

Egyszerűen nem lehet szavakkal leírni,  hogy milyen, most a kedvetekért, mégis megpróbálom. Pár pontban összefoglalom.

Emlékszem, hogy az első táboromba nem akartam elmenni. Szüleim kényszerítettek, ha szabad így fogalmazni, így nagyon féltem tőle. Az első napon még nagyon haza akartam menni. Nem akartam ott lenni, mégsem foghattam magam, hogy egymagam hazainduljak.

Az utolsó nap, amikor megkérdezték, hogy mi volt a jó, és mi volt a rossz a táborban, a rosszhoz, csupán egy dolgot tudtam mondani; rövid volt.

Tehát, az első pont az, hogy nem elég hosszú.

Az első táborom óta hét év telt el,  és a végén, még mindig csak ugyan azt tudom mondani. Rövid volt.

Idén a tábor, a szokásostól eltérően, hat napos volt. Nagy lendülettel kezdtem neki, hiszen ez volt az első alkalom, amikor nem csak résztvevőként, de kisebb testvérként is jelen voltam. Beleláthattam a szervezők feladataiba, nehézségeibe. Abba, hogy mennyi minden szükséges egy ilyen esemény lebonyolításához. Minden este fáradtan feküdtünk, ami sajnos reggelre nem múlt el. Többen voltunk az Ifjúsági Világtalálkozón, és emiatt voltak akik velem együtt nem sokat aludtak sem a tábor előtt, sem a tábor alatt.

A plusz egy nap miatt, több mindent tudtunk csinálni. Mind a testi, mind a lelki programok ideje megnyúlt, így több időnk volt a szabad játékra, elmélkedésre, beszélgetésre.

A második pontom tehát, a programok voltak.

Végül, de nem utolsó sorban, amit megemlítek egy ilyen tábor kapcsán, hogy minden évben újabb, és újabb embereket ismerhetünk meg. Vannak, akik régiónkból származnak, és vannak olyanok, is akik messzebbről, esetleg az ország másik feléről jönnek.

Kérdezhetitek, hogy mégis, honnan tudhat egy dunántúli lány a “Galgás táborról”. Hát onnan, hogy hallott róla, és amit hallott róla, az kíváncsivá tette.

Végül a harmadik pontom, az új emberek.

Visszatérve az első gondolatomhoz, mi volt a legjobb a táborban? Az, hogy végre hat napos volt. És mi volt a legrosszabb? Az, hogy rövid volt.

Kezdem azt érezni, hogy nem lehet elég hosszú, hogy elégedettek legyünk. Nem lehet ezt a vágyunkat napokkal kielégíteni. Nekünk az örökkévalóság kell!

Nagy Zuzu

A táborban készült fényképek elérhetőek a Galgamente Facebook-oldalán!

13938428_1239358916115844_623481456873997421_n

Ha még hiányzik valami a nyárból

13164448_1153827711335632_1961231473550081412_n

Telnek és telnek a nyári napok? Szeretnél még valami emlékezeteset erre a nyárra? Nekünk van egy ajánlatunk:

  • sátorban alvás
  • országos és európai hírű kegyhely
  • kivételesen jó társaság
  • lelki élmények
  • kiváló, házias ízek
  • felejthetetlen programok

Ugye rájöttél már? Idén is Galga-tábor Máriabenyőn!

Ha szeretnél egy hétig kikapcsolódni, kikerülni a mókuskerékből, lelki életedben megerősödni, feltöltődni akkor téged is várunk! Ehhez pedig a jó társaság, tartalmas és meglepő programok és idei tábortémánk segít hozzá, ami nem más, mint Jézus (idei mottónk: „És ti kinek tartotok engem?” /Mt 16,15).

Időpont: 2016. augusztus 5-10.

Helyszín: Máriabesnyő

Tábordíj: 1700 FT/fő/nap (Ha testvéreiddel egy háztartásban laksz, és mindketten/mindhárman/… tanultok, akkor a második/harmadik/.. testvérnek a tábordíj 1300 Ft/nap)

Jelentkezési lap: https://docs.google.com/forms/d/1r2s4FO4Vs2TrhxemuBlO3pLY9KoKRDZ9syrLWFWabus/viewform?edit_requested=true
Jelentkezési határidő: Július 17!

Ha nosztalgiáznál, vagy még nem voltál korábbi táborainkban, itt találhatsz fotókat korábbi táborainkról, találkozóinkról.

Idei tábor Facebook-eseménye: https://www.facebook.com/events/563607383818285/
Ha bármilyen kérdésed van, keresd régiófelelőseinket a galgapad3@gmail.com-on.

Várunk szeretettel!

Mint az osztálykirándulás reggelén…

Emlékszel még arra az érzésre, amikor osztálykirándulás előtti éjszaka többször felébredtél és vártad, hogy mikor lesz már végre reggel, hogy felszállhass a  buszra? Pont ilyen „hajnalodik kiugrom az ágyból” érzésem volt nekem is április 9-én: kipattantam az ágyból és bőszen elkezdtem készülődni, ezúttal Turára. Ha galgás találkozóra megyek mindig ez az izgatottság lesz rajtam úrrá: Hányan leszünk? Kik jönnek el? Jönnek-e a régi bútordarabok? Lesznek-e új arcok? Jönnek-e gyerekek? Milyen lesz az előadás és a kiscsoport? (Mi lesz az ebéd? :) ).

A mostani, turai találkozó még több ehhez hasonló talányt tartogatott magában, hiszen utoljára 1996-ban (20 éve!) volt itt programja a Galgamenti Nagyboldogasszony Közösségnek. Mire számítsunk? Hogy fogadnak minket a helyiek? Eljönnek-e a helyi cserkészek, fiatalok, hittanosok? Hogy tudnak együttműködni a turai szervezők és a Kisebb testvérek?

12994325_1135450916506645_1899448859518001635_nKérdéseimen nem sok időm volt tépelődni, hiszen egyfolytában csörgött a telefon, jöttek a segélyhívások a hatvani Segítőktől: vegyem meg nekik is a vonatjegyet, nem érnek ki időben az állomásra. Kis nyugalmat erőltetve a hangomba megígértem, hogy így teszek – ekkor még bőszen reggelimet fogyasztva, esélyét sem látva, hogy nem a szokásos vonathoz rohanós forgatókönyvet fogom leírni ezen a találkozón is.

Sikerült a reggelt kivitelezni, így Turán a vonatnál Pista bácsi várt minket egy tíz fős kisbusszal, hogy ő bevisz minket a plébániára, ne gyalogoljunk.  Aztán egy röpke csocsó-partit követően máris elkezdtük a regisztráció előkészítését. Jöttek az emberek, jöttek és jöttek… Hamarosan olyan kígyózó sor alakult a regisztrációnál, amihez hasonlót, csak előző nap láttam a H&M-ben, a Glamour-napoknak köszönhetően.  Csak itt nem 30% kedvezményt lehet kapni: itt barátokra lehet találni, itt Jézussal lehet találkozni, itt élményeket lehet szerezni, itt egy élő Közösség részesévé lehet válni.

A „hivatalos” köszöntést követően szentségimádással kezdtük a napot. Oda is súgta egyik késve érkező Segítő-kolléga, hogy ez azért erős indítás. De a gyerekek, fiatalok gondolataikba mélyülve hallgatták Zsuzsi elmélkedését és a Taize-i énekeket. Aztán a következő programpontnál kiderült, hogy ők sem mindig angyalok, hanem hús-vér gyerekek, fiatalok: az ismerkedős kiscsoport alatt a játékokba belehevült nagy sikítozásokat, kiabálásokat, nevetéseket hallottunk a folyosón.

13010899_1135451636506573_1345567135548704690_nA nagy közös számháborúnál a kicsik és nagyobbak egyaránt hadvezérekké váltak és alaposan megtervezett stratégiai-csoportmunka vette kezdetét a zászló megszerzéséért. Hogy ki nyert? Nem tudom, engem mindig elsőként lőttek ki… De így beszélgethettem legalább a résztvevőkkel. Kérdeztem őket, hogy miért jöttek? Ki hívta őket? Vegyes válaszokat kaptam: voltak, akiket a szülők küldtek, voltak, akik a barátaik miatt jöttek, voltak akiknek már teljesen természetes, hogy jönnek a galgás programokra. Szerencsére arra a kérdésemre, hogy hogy érzik magukat már nem kaptam ennyire megoszló válaszokat. Mindenki örült annak, hogy itt lehet és a kiscsoportban olyan aranyos fiatalokkal ismerkedett meg. Hát még mennyivel fokozódott ezt követően a lelkesedésük: következett ugyanis az ebéd. Mivel kinőttük az iskolát, két turnusban ettünk. Aki épp ebédelt, az a finom pörköltnek és süteménynek örült, aki a másik turnusba került, azokat pedig a szabad használatra bocsátott csocsó, léghoki, ping-pong asztalok látványa töltötte el lelkesedéssel.

Kipihenve az ebéd utáni sétát az iskola aulájában hallgattuk meg a nap előadását, az Egyház apostoliságáról. Ha nem voltál ott, lehet most ráncolod a homlokod, hogy ez mégis mi a szösz? Na, mi is pont így néztünk az első diára, de aztán Márti és Ilus kreatív, életszerű példái és történetei, a rövid, lényegre törő fogalom-meghatározások után ismét okosabbak lettünk. A kiscsoportos beszélgetésen pedig a hallottakat a személyes életünkre fordítottuk le, saját emlékeinket, vicces/komolyabb tapasztalatainkat osztottuk meg egymással.

Sajnos, ahogy az lenni szokott, ennek a napnak is vége lett egyszer. A zárószentmisén Balázs András atya kitért Don Bosco látomására is, miszerint Egyházunkat a sok támadás viharában két oszlop tarthatja meg: az Oltáriszentség és Mária. Ezért, hogy megmaradjunk hitünkben, fontos a buzgó Mária-tisztelet és a gyakori szentáldozás. Szerintem pedig ezekhez és hitünk megerősödéséhez hozzásegít minket egy jó Közösség, vagy egy, a turai találkozóhoz hasonló nap.

Valcsák Réka

A nap folyamán kattogtak a fényképezőgépek is, itt találhatóak a fotók:

Valcsák Lilla fényképei 

Varga Eszter fényképei

Kovács Tamács fényképei

Turán találkozunk!

A Dél-Duna-Galga közös karácsonyi készülődése után ismét egy emlékezetes találkozóra hívunk titeket. A Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség krónikásai szerint ugyanis nagyon sok év kihagyás után újra Turán találkozunk.

12916144_773260886141804_1287132372407427699_oIdőpont: 2016. április 9.

Helyszín: A Turai Római Katolikus templom és környéke

A találkozó témája: Mit jelent az egyház apostolisága? – Hiszek az apostoli Anyaszentegyházban

Hogy a „történelmi” találkozó mellett miért is érdemes eljönni?
Lássuk: 9:00-tól várnak minket a helyi vendéglátóink, a napot szentségimádással kezdjük. Ebéd előtt egy csapatépítő számháborút (!) tervezünk, majd sziesztaként sétálunk egyet, megnézzük a névadó folyónkat. Visszaérve meghallgatjuk az előadást és következhet a mindig jó hangulatú kiscsoportos beszélgetés.  A programot szentmisével zárjuk (17:00-től), ahol a turai és kartali gitárosok együtt gondoskodnak a zenei szolgálatról. Ha nem sietsz haza, a házigazdák szívesen várnak ezt követően egy kis kötetlen együttlétre, ismerkedésre, beszélgetésre.  Ahhoz, hogy a találkozó igazán emlékezetes legyen – az imákon kívül- már csak Rád van szükség :)

Várunk szeretettel!

Ha kérdésed van tedd fel Facebook-eseményünknél vagy keresd a régiófelelősöket !

11694162_1114582711926799_3559461444883445519_n

Levél a hétvégéről

Kedves Emese!

Ahogy ígértem, íme néhány sor a Galgás lelkigyakorlatról (2016. február 19-20-21).

DSCN0252Mint múltkor a kávézóban mondtam, már nagyon vártam ezt a hétvégét, hisz december óta nem találkoztunk a Kisebb Testvérekkel, így igazán jó volt három napot együtt tölteni Vác-Hétkápolnán. Nem tudtam igazából milyen lesz a hétvége, de tudtam, hogy jó helyen leszünk a jófej emberekkel- így félelem nélkül ültem fel a Nyugatiban a Vác felé induló tömött vonatra, három hatvani Segítő társammal.

Sajnos kicsit időzavarban küzdök a hétvégét illetően, mivel kevés időt szántunk az alvásra – hiszen a paraszt activity és a kötetlen beszélgetések éjszaka esnek a legjobban. Ezért engedd meg, hogy a kronologikus bemutatás helyett a legemlékezetesebb pillanatokat ragadjam ki.

A lelkigyakorlat jól felépített ívét úgy foglalnám össze, hogy a hétvége alatt arra kerestük a választ, hogy a rendelkezésre bocsájtott talentumainkat hogyan tudjuk felismerni és azokat a közösség szolgálatára felhasználni. A szentségimádás, az imák, Pici atya előadása az esti megbeszélésünk és a kiscsoportok is erre a kérdésre keresték a választ. Képzeld, kitöltöttünk egy kérdőívet, mely arra segített rájönni, hogy kit milyen tulajdonság, jellemvonás jellemez leginkább a lelki életében. A többieket meghallgatva kiderült, hogy meglepő eredményeket kaptunk: a rangsorokban teljesen más helyen szerepeltek nálunk olyan értékek, mint a misszió, imádás, adakozás, igazgatás, segítés-gyógyítás, vendégszeretet, dicsőítés. Talán ezért is tud Közösségünk olyan színes és ötletes lenni, mert magunk is ilyen sokszínűek vagyunk. Sokféleségünk ellenére azonban a hétvégén a köztünk lévő egységet is megéltük. A jövőbeli programokat felvillantó megbeszélésen több kérdésben is sikerült fontos döntéseket hoznunk, sértődések, konfliktusok nélkül. (Tisztában vagyok vele, hogy ez így  elég homályos megfogalmazás, majd megtudod milyen új dolgok várnak idén is ránk, addig izgulj egy kicsit.)

DSCN0423Nem igazán tudom, hogy tudott a Jóisten ennyi segítőkész,  humoros, őszinte, nyílt embert egy helyre összeválogatni. A már fent említett paraszt activity és a beugró jeleneteiben gondolhatod, hogy a rengeteg nevetésé volt a főszerep. Jól esett a séta az első tavaszi délután a Hétkápolna mögött található tó körül is. Szólni kell az étkezésekről is, Ácsné Monori Jutka ötféle receptből elkészített kétféle raguja olyan finom volt, hogy egy külön mondatot érdemel a beszámolómban. A közös terítések, mosogatások alatt pedig alkalmunk volt egy-egy Kisebb Testvérrel hosszabb ideig is elbeszélgetni.

A többiről pedig beszéljenek helyettem a képek a Facebookon és a mente.hu-n.

Remélem legközelebb te is velünk tartasz,

Réka

Egy közös találkozó Galgás szemszögből

A menték történelemben először tartott közös találkozót a Dél-Duna- és a Galgamente december 5-én, Gödöllőn. A jól sikerült mikulás-váró találkozásról Varga Eszter számol be.

Már vártam a találkozót, hisz úgy gondoltam, hogy a vizsgaidőszak előtt ez egy lelki felüldűlést fog jelenteni. Sok ismerős és ismeretlen arccal találkozhatok, úgy éreztem, jó helyre megyek. Egy találkozó szerintem sok új élményt rejt magában és most is így volt.

IMG_0811Útnak indultam otthonról, és kapva-kapva a lehetőségen családom segítségével kocsival jutottam el Gödöllőig. Kidobtak a templomhoz közel egy lámpás kereszteződésnél. Elköszönve tőlük, már össze is futottam két másik régióból érkező fiatallal, akik ugyanúgy lassan sétálva közelítették meg a találkozó helyszínét.

Egy szokványos Galgás találkozóhoz képest sok új élményben volt részünk. Már maga a híradó (ez volt az indító színdarab-szerk.) és a beosztás is újdonság volt számunkra, ahogy az egész napos Mikulás-kihívás is egy kicsit más arculatot adott a találkozónak.

A téma- mely számomra most nagyon aktuális volt- a Miért ne lennék Katolikus? címet viselte A találkozó előtt ugyanis egy társaságban a katolikus voltunkról beszélgettünk és épp azok a kérdések merültek fel köztünk, melyeket az előadás is érintett. Az előadás sok jó példával szolgált arra vonatkozóan, hogy mennyi embert meg tud mozgatni a hite – például a manilai ifjúsági világtalálkozón összegyűlt 5 millió fiatal.

IMG_0739A kiscsoportban az ismerkedős és témát átrágós beszélgetések igazán jól sikerültek. Úgy ahogy a fele társaságot ismertem a másik felével akkor találkoztam először életemben, így új arcokat ismerhettem meg. Az ebéd jó hangulatban telt el és az azt követő mikulásváráskor is igen jól szórakoztunk. Egyszerű Mikulás táncot tanulhattunk a krampuszoktól. A Mikulással való táncolás közben pedig hullottak az égből a cukrok, melyet mindenki a földről szedett fel. A Mikulás személye pedig gondolom nem csak számomra volt felejthetetlen.

A mise után a teaházban tovább folytatódtak a beszélgetések, ahol a kisebb testvérek, ismerősök is kicsit kikapcsolódhattak.

Útnak egyedül indultam, haza. Boldogan sétáltam a buszállomásra, nagy meglepődésemre hozzám társult egy szomszédos településről érkező lány (vagy én társultam hozzá?), így együtt szálltunk fel a buszra és indultunk haza.

Egy nagyon tartalmas napban volt részünk. Gazdagodhattunk mind testileg a finom gulyásleves révén, lelkiekben pedig a szentségimádás közben, a misén és a kis csoportos beszélgetések alatt is. Sok pap volt jelen a találkozó folyamán, akiknél az adventi gyónást is elvégezhették a fiatalok.

Egy ismerősöm így jellemezte a találkozót: ”Sok ismeretlen arc, de ugyan olyan jó, mint egy Galgás találkozó.” Ugyan olyan jó közösségben lehettünk, mint egy Galgás találkozón. Végül is nem is vagyunk, mások. Sokszínűek vagyunk, de egy közösségbe tartozunk. Mind arcai vagyunk az egyháznak.

Talán következő alkalommal mi is (Guinness) rekordot dönthetnék, a közös Dél-Dunás és Galgás találkozónk alkalmával.

Varga Eszter


A közös találkozó közös beszámolója itt olvasható
További fényképek pedig itt és itt találhatóak.

Recept egy különleges találkozóhoz

Hozzávalók:

  •  2 régió lelkes fiataljaiindex
  • 1 érdekes, és mindenki számára elgondolkodtató téma
  • szentmise
  • 1 meglepetés-vendég
  • szentségimádás
  • 1 finom ebéd
  • 1 csipetnyi humor

Elkészítés: A fent felsorolt hozzávalókat gyúrd össze és kérd a Szentlélek segítségét, hogy valóban különlegesre sikerüljön a találkozó.

A Dél-Dunamenti és a Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség 2015. december 5-én tartja első közös találkozóját, a gödöllői Szentháromság-templomban. (2100 Gödöllő, Szent Imre utca 15.)  A közös találkozó már önmagában sok izgalmat rejt magában, de a kisebb testvérek emellett sok humoros játékkal, kreatív megoldásokkal és meglepetésekkel készülnek, hogy ez a nap tényleg emlékezetes maradjon mindenki számára.

A nap vázlatos programja:

9:00-9:30 – gyülekező, regisztráció

9:30-10:15 – megnyitó

Majd  szentségimádás; előadás (címe: Miért ne lennék katolikus?); ebéd ; kiscsoportos beszélgetés

16:00-17:00 – Szentmise

17:00-17:15 – hivatalos zárás

17:00-estig – fakultatív teaház és társasozás

Megközelítés: A dél-dunások le- és hazajutását különjáratú busz fogja segíteni, ennek részleteiről, a jelentkezés menetéről később küldünk bővebb információkat.

A közös találkozó során lehetőséged lesz Dél-Dunás, Galgás és Váci Egyházmegyés emléktárgyak adományért történő megváltására is.

Gyere, és nézd meg mi sül ki ebből :)

Ha további kérdésed van keresd a két régió régiófelelőseit, akik elérhetőségeit ITT találod.

dd-galga

Fel a tetejére