2017. okt. 23, hétfő
Itt vagy: Kezdőoldal / Menték / Ipoly / Vigyázz, kész, tűz… CERED!

Vigyázz, kész, tűz… CERED!

Március 4-én az ipolymenti csapatok megszállták a régió északi peremén elhelyezkedő Cered községet. A flotta teljesen bevette a települést, és új felszerelésükkel megtámadták a helyi általános iskolát, ahol 80 fiatal túszt ejtettek. Egyes információk szerint a csapat követei már egy nappal korábban a plébánián állomásoztak, ahol kifosztották az éléskamrát. A helyi kémnek sikerült teljesen beépülnie, így sikerült képeket készítenie az esetről.

Na jó, nem ilyen durva azért a helyzet. Csak Ipolyos ifi találkozó volt. És, hogy milyen volt számomra ez a nap? Elmesélem nektek!

A napom a helyi plébánián indult, ahová előző este érkeztünk a kisebb testvérekkel. Már reggel, ahogy kinéztem az ablakon elhatároztam, hogy ez egy jó nap lesz. Hideg volt, korán kellett kelni és még a kávéból sem maradt elég számomra, de nem adtam fel. „Harcolok az időjárással, és azért is jó kedvem lesz!” – gondoltam -, és boldogan láttam a nap folyamán, hogy a felhők megadják magukat és a tavaszi napsütés elárasztja a kis falut. Ahogy odaértem a helyszínre körülöttem már mindenki sürgött-forgott, a helyi nénik pedig rengeteg süteményt sütöttek az alkalomra. A fiatalok hamarosan megérkeztek és szép lassan megtelt az iskola aulája. Meglepődtem azt látva, hogy milyen sokan vagyunk, és mennyi az új arc a gyerekek között. Mikrofont ragadtam, és mint a nap koordinátora köszöntöttem mindenkit. A fiatalok arca felderült és érdeklődve hallgatták meg az előadást a témáról, amit a régióvezető, Domonkos adott elő. A szituációs megoldás mindenki érdeklődését felkeltette és örömmel számoltak be róla később a kiscsoportokban. A nap ebben a lelkületben zajlott tovább, pörgősen és vidáman. A találkozó fénypontja számomra a délutáni csapatjáték volt, ami még jobban összekovácsolta a fiatalokat. A mocsárjáráson át, a kosárlabdán keresztül a partizánig mindenféle játék, színesítette a délutánt. A találkozót egy falujáró keresztút zárta le a lemenő nap fényében, amiben a helyi hívek segítettek és kísértek minket. Az útravalót, Csák András atya mondta ki: „Hálásak vagyunk érte, hogy az Ipolyból nem csak az ivóvizet nyerjük, hanem ilyen fiatalokat is, mint ti.” Itt éreztem azt, hogy megérte. Megérte reggel korán kelni, és harcolni az időjárással. Megérte azokért a fiatalokért, akik eljöttek és velünk töltötték ezt a szép, tavaszi napot.

Köszönöm a sok nevetést, a finom sütiket, a meleg teákat, a kedves szavakat és a fogadtatást a Ceredieknek, illetve a felejthetetlen találkozót a „családomnak” az Ipolymentének.

Kis Dalma – ipolymente

Fel a tetejére