2017. nov. 20, hétfő
Itt vagy: Kezdőoldal / Nyári táborok 2013. / Ilyen volt a Tiszás tábor…

Ilyen volt a Tiszás tábor…

Sikeresen lezajlott az idei év legjobb tábora is a Tisza mentén! Már két élménybeszámoló  is született! Az első valójában egy tanúságtétel Barna Zsombortól. Olvassátok nyitott szívvel, és erősödjetek hitetekben rajta keresztül!
A másodikat Kovácsik Antitól kaptuk, friss, tiszaföldvári tiszás testvérünktől. Ő is ír személyes lelki épüléséről valamint azt is megfigyelte, hogy milyen jól érezték magukat a kisebb gyerekek és mit jelentett nekik a tábor. (A cikk végén képek és videó is található, de előbb tessék olvasni! :D )

Lássuk Zsombor beszámolóját!

Sziasztok!

DSCF2174Szeretném megosztani a tábori élményemet veletek. Kisebb tesók figyelmébe ajánlom, hogy az 1. és a 0. nap különösen jó volt. Nagyon összeszoktunk. Az első naptól kezdve irdatlan sok munkám volt. Jól esett, hogy dolgozhattam, eleinte szabad percem sem volt. Aztán kezdtem belefáradni az altatásokba. Köszönöm Szandinak, hogy engedett felolvasni a miséken, külön öröm volt. Egyenesen ledöbbentem azon a szereteten, amellyel Zsuzsi nővér és Laura nővér felénk fordult, amit közvetítettek. Ők és a sok vidám arc látása tartott meg. A reggeli közös zsolozsmázás a többi kisebb testvérrel a korán kelés miatt ütős volt, de sokat adott hozzá a napokhoz. Szerencsére tudtam időt keríteni, elvonulni imádkozni minden egyes nap. A strandolás fergeteges volt, a közbenjáró imán pedig, miután kimentem a kérésemmel (amely meghallgatásra talált), küldetéssel jöttem vissza.

Az interrégiózók külön ajándékok voltak számomra. Az egyik legszebb dolog, amit egy jóravaló mentés tehet, az a többi közösség meglátogatása, hogy hozzáadja önmaga különbözőségét az ottaniakhoz. Minden régió különleges és más. Ahogy Sulyok Pisti megfogalmazta a maga nyelvén: “Minden régiónak megvan a maga szépsége” – más kérdés, hogy másra gondolt … :)

Hálás vagyok Zolinak, Papp Pistinek, a “hajnalabbik” Bencének, Zsombornak, Noelnek és sok mindenki másnak a zenében nyújtott szolgálatukért. Aztán a buli… Kár volt lelőni, annyira jó volt az összes része. Köszönöm Kikót, Sulyok Pistit, Noelt és Zsombort, akikkel annyit tudtunk ökörködni. Hála Gallus jó szavaiért, Farkas Zsuzsi jó tanácsaiért.

Vasárnap a kiscsoporton a futótűz szóval jellemeztem a tábort. Mindent megváltoztat, új élet sarjad a nyomán. Ott jelentettem ki, hogy a tábor legjobb része az volt, hogy segédkezhettem. Nem gondoltam volna, hogy annál jobb is lesz. A Jóisten azonban megtoldotta ezt az élményt, nem egy centivel, egy kilométerrel! Ugyanis a zárómise elején elhatároztam Laci atya biztatására, hogy mindenkivel rendezem vitáimat, és békejobbot kérek tőlük. A prédikáció alatt, amelyet ugyan már egyszer hallottam részleteiben a dél-dunás táborban, az egész Szentírás a fejemben volt. Megértettem összefüggéseit a prédikációval, megláttam a vonatkozásokat és hozzátoldódott a fejemben egy-egy ige a szavakhoz. Tudtam és hittem, hogy Jézus megváltott, de soha nem éreztem még, viszont ott és akkor megéreztem.

Szeretetre vágyunk, a szívünkbe van írva, hogy a végtelenre kell nekünk, amit csak Isten adhat meg. A Szentlélektől tudjuk meg, hogy ez a remény valóságos. Anélkül, hogy ez a remény, a vágyunk, a hivatásunk beteljesedhetne, az egész teremtés hiábavalóságra van ítélve. Jézus megváltott minket, odaszegezte a kereszthez, és legyőzte a bűnt, hogy mi megszabadulhassunk a bűneinktől, amelyek elválasztanak bennünket Istentől. Elküldte Szentlelkét, hogy kapcsolattartó legyen köztünk és az Atya között, s így Isten betölthesse a hiányt a szívünkben.

IMG_9295Mikor ez összeállt bennem, azt éreztem, hogy nekem KI KELL MENNEM ÁLDÁSÉRT. Letettem terheimet. Miután véget ért, megköszöntem életem legjobb miséjét Laci atyának, és kimentem segédkezni a konyhába. Miközben szalvétákat pakoltam, próbáltam mindenkihez egy jó szót szólni. Öröm volt látni az arcukat. Néhány embernek rögtön elújságoltam a történteket. Mintha az egész heti kávémennyiség egyszerre hatott volna – pohárszámra ittam a bivalyerős kávét. Remegtem és két órán át lemoshatatlan vigyor ült az arcomon. A táborzáráson a nagyközönség előtt is tanúságot tettem élményemről. Közben persze kicsit furán éreztem magam, szóval ennél jóval rövidebbre fogtam a beszámolót. Most pedig mindent megteszek, hogy feladatomat teljesítsem, tollat fogok és feljegyzem “eztet”.

Külön köszönet Zsuzsinak a táborszervezésért, de Bencét se felejtsük ki, mert ahogy meg van írva: “mert átvetted a főhatalmat, és uralkodol” (Jel 11,17) – ő volt a másik szervezőnk. Hála és köszönet Miklósy Petinek és Guszti Áginak, hogy összejöttek, nagy biztatást adott nekem, és ráadásul nem klikkesedtek. Sose felejtsük el megköszönni Istenünknek az indíttatást. Hála neked, Szentlélek!

Emeljük fel, fel Jézus nevét!
Álljatok elő az evangéliummal, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Mondjátok el mindenkinek az örömhírt és legyetek állhatatosak az imádságban. Türelem rózsát terem, mert ha zörgettek, ajtót nyitnak nektek. Ámen

Üdvözlettel: Barna Zsombor, aki a Tiszában Tarzan, a Dél-Dunában pedig Pali

Következzen Anti beszámolója!

Tiszaföldvárról a Tiszába 

Mivel a családommal csak tavaly augusztusban költöztünk az egyházmegyébe, nekem ez volt életem első tiszás tábora. 24 éves eddigi életpályám során sokfajta táborban vettem már részt, főleg cserkésztáborokban és hittanos táborokban, de az biztos, hogy ezek sorában a tiszások között töltött napok különleges helyet foglalnak majd el a maguk sajátos arculatával. Lelki feltöltődés, önfeledt vidámság, lelkes kisebb testvérek népes és sokszínű csapata határozta meg a tábor légkörét, és tette azt igen emlékezetessé.

P1330410

Többféle céllal mentem Tiszajenőre. Egyrészt nagyon vonzott a célkitűzés, hogy hozzuk közelebb Isten üzenetét a fiatalokhoz. Indítást éreztem arra, hogy a magam képességeivel ebben én is segíthessek. Örülök, hogy szerepelhettem a színdarabokban, vezethettem kiscsoportot és játékokat. És örülök, hogy a tiszás csapatban igen támogató és elfogadó közösségbe kerülhettem – enélkül bizonnyal semmi érdemlegeset nem tudtam volna hozzátenni a táborhoz.

A másik fő ok, amiért a táborba mentem, az volt, hogy nekünk tiszaföldváriaknak minden ilyen program természetes szövetségesünk az otthoni ifjúsági közösségünk megerősítésére nézve. Nyolcan jöttünk Földvárról és ketten a szomszédos Martfűről, csupa olyan fiatallal, akik még soha nem vettek részt tiszás táborban, sőt, jelentős részük még hittanra se járt korábban. Örömmel láttuk, hogy a Szentlélek minden várakozást felülmúlóan dolgozik ezeknek a fiataloknak a lelkében, és akik egész életükben még misét is alig láttak, most órák hosszat lelkesen imádkoznak és énekelnek a kápolnában. Nem lehet eleget hangsúlyozni, milyen nagy hatással van a felsős gyerekekre, ha gimnazisták és egyetemisták mutatnak nekik példát a hit gyakorlására és mindennapi megélésére. Bizony nagy fordulatszámmal működött az evangelizáció már a táboron belül is. Nagyon jó volt látni a földváriak és martfűiek arcán, hogy a tábor minden percét élvezik, és nekünk nincs más feladatunk, mint ebből a lelkesedésből immár itthon is erőt meríteni, ezt a lelkesedést fenntartani – minimum a következő tiszás programig. J

Végül meg kell említenem, hogy a tábor nemcsak az ötödikes gyerekeknek, hanem nekem személy szerint is sokat adott lelkiekben. Gondolok itt egyrészt a gyónásra, több prédikációra és a pénteki nap mottójára: „nemde ezeket kellett elszenvednie az Emberfiának, hogy bemehessen dicsőségébe?” . Sokszor hiányzik a mindennapjaimból, hogy egyfajta távlatból, az isteni akaratot szemlélve tekintsek a saját nehézségeimre – pedig ez sok erőt adhat.

Nagyon köszönöm mindenkinek a tábor szervezésében és lebonyolításában való közreműködését! Mi, földváriak és martfűiek egyáltalán nem bántuk meg, hogy „erre a lóra tettünk”, sőt, mindenkinek csak ajánlani tudjuk a tiszás programokat, és már nagyon várjuk a következőket! J

 Kovácsik Anti

Jövőre is “tegyen mindenki jó lóra!” (szerk. :))

KÉPEK

Rövid interjúkat hallhatsz a tábori élményekről, arról, hogy menyire közel érezték magukat a táborlakók Istenhez a Tisza mentén. Aki kérdez: Manó, akik válaszolnak: a táborozók.

A következő pantomim arról szól, hogy a bűn elszakít Isten szeretetétől, nagyon tanulságos, érdemes megnézni! (Forrás: DD, Lifehouse)

A tábor utolsó estéjén a nagy sikerű Tisza Sztár előtt ezt a kis képösszeállítást vetítettük le:

Fel a tetejére